Egy jól táplált, nyakörves, egyértelműen gondozott kutya, jelent meg a nő udvarában egy napon, kicsit zavartan bóklászva fel-alá.
A nő egyből látta, hogy nem egy elveszett jószág tévedt be hozzá, és mivel a kutyus kedves volt és barátságos, nem látta értelmét, hogy elzavarja.
Viszont amikor ment volna be a házba, az állat makacsul követte.
A nő úgy döntött, hogy beengedi egy kis időre, de a kutya, ahogy beért, letelepedett a szőnyegre és aludni kezdett…
A nő nem zargatta és ő is lefeküdt. Amikor másnap felkelt, és kinyitotta az ajtót, a kutya kisétált, és zokszó nélkül elment.
Aztán mit ad Isten, másnap késő délután megint betévedt a nő kertjébe, és ugyan az megtörtént.
A lakásban aludtak mind a ketten, majd reggel a kutya távozott.
Amikor harmadnapon is ez történt, a nő egy üzenetet tűzött a nyakörvére, amin az állt, hogy a kutya minden este hozzá megy aludni, és nem nagyon érti a helyzetet.
Másnap ugyan úgy visszament hozzá a kutya és egy válaszlevél volt a nyakörvén, amin ez állt:
„Egy családdal él, ahol 6 gyermek van. 2 gyerek 3 éves kor alatt. Azért jár át, hogy ki tudja magát pihenni! Legközelebb mehetek én is?
