“Nem szeretem a Keleti Pályaudvart – veszélyes környék, megy a seftelés, bűnözés ezerrel.
Mégis ott szálltam le a vonatról nemrég, és olyan dolog történt velem, amit még nagypapa koromban is emlegetni fogok. Kezdjük az elején:
Hajnalok hajnala, indul a vonatom Gyomáról Pestre, a Keleti Pályaudvarra.
Fel is szállok, elkényelmesedek, szembe ül egy nem túl bizalomgerjesztő húsz év körüli srác, fukszos-gyúrós srác, könnycsepp tetkóval a szeme alatt…Fasza mondom.
Na, mindegy, hallgatom a zenét, eszek iszok, de a barátunk csak bambul felém elég erősen. Na, ezt meg sem unta, 120 km-en keresztül nem is pislogott szerintem.
Megérkeztem a Keletibe, leszállok, nyújtom a lépteket, hogy minél hamarabb kiérjek a pályaudvarról, ám a szemem sarkából látom, hogy a srác a vonatról csak nem akar lemaradni, szabályosan üldözni kezdett! Egyszer csak hallom, hogy utánam ordít:
– „HÉÉÉÉÉÉÉ TEEEE!!!” – ordít felém. Na itt már mindenféle szörnyű gondolatok kezdtek el kavarogni a fejemben, vérfagyasztó befejezésekkel.
Aztán egyszer csak meglátom, hogy lobogtatja a pénztárcámat!!!!
„- Ezt otthagytad testvérem!”
– ÚRISTEN, MIVEL TARTOZOM?!!?!?!! – hálálkodok meglepetten…
– Küldd át azt a Drake számot, amit egyfolytában hallgattál…
Ott és akkor nagyon furcsán éreztem magam. Hálás és boldog voltam, és el is szégyelltem magam, hogy pusztán az arca és a kinézete miket gondoltam a srácról.
Ha ő nincs, most szegényebb lennék jó pár ezer forinttal, az irataimmal és egy életre szóló pozitív élménnyel.
Oszd meg, hiszen ezt minél többeknek el kell olvasnia!
(Forrás: zoldnyul.blog.hu, a kiemelt kép illusztráció, forrása: MTI)
