A bolti eladókkal sajnos nem mindig beszélünk a megfelelő hangnemben, pedig nemritkán 10-12 órát álldogálnak egy nap, hogy segítsenek a vásárlóknak és teljesítsék a kéréseiket.
Egy nyugdíjas eladó is jó pár órája állt már a műszaki osztályon és segített az embereknek, ha kérték, illetve kedvesen érdeklődött tőlük, hogy van-e valami, amit esetleg tudni szeretnének.
Ekkor lépett be az üzlet ajtaján egy jól öltözött, láthatóan dúsgazdag, piperkőc srác, aki vadiúj és méregdrága laptopot szeretett volna venni magának.
A nyugdíjas eladó odalépett a nézelődő sráchoz és megkérdezte tőle, hogy segíthet-e valamiben.
A ficsúr lesajnálóan nézett a bácsira, majd belekezdett mondandójába: “már hogy tudta ön segíteni nekem, amikor maga még egy sokkal primitívebb világba született bele.
Élete nagy részét olyan időben élte le, amikor még azt se tudták, mi az, hogy okostelefon, mi az, hogy laptop vagy okosóra. Az öregek nem tudnak semmit erről a modern világról.”
A nyugdíjas bácsit nem öntötte el a méreg, higgadt maradt és még egy halvány mosoly is megjelent szája szegletében. Így szolt a fiúhoz:
“Önnek igaza van abban, hogy az én fiatalkoromban még nem voltak ezek a dolgok. De mi, a mi generációnk találta fel őket, nekünk köszönheti mindezt az utókor.
Szívből remélem, hogy a mai fiatalok nem mind olyanok, mint Ön, mert ilyen hozzáállással Önök mit fognak hagyni az unokáikra?”
A dúsgazdag, beképzelt ficsúr szólni se tudott ezekre a szavakra, inkább némán odébbállt. Reméljük, elgondolkodik majd a bácsi tanulságos szavain.
Te mit gondolsz? Ne felejtsd el megosztani!