“Nem szeretem a Keleti Pályaudvart – veszélyes környék, megy a seftelés, bűnözés ezerrel.

Mégis ott szálltam le a vonatról nemrég, és olyan dolog történt velem, amit még nagypapa koromban is emlegetni fogok. Kezdjük az elején:

Hajnalok hajnala, indul a vonatom Gyomáról Pestre, a Keleti Pályaudvarra.

Fel is szállok, elkényelmesedek, szembe ül egy nem túl bizalomgerjesztő húsz év körüli srác, fukszos-gyúrós srác, könnycsepp tetkóval a szeme alatt…Fasza mondom.

Na, mindegy, hallgatom a zenét, eszek iszok, de a barátunk csak bambul felém elég erősen. Na, ezt meg sem unta, 120 km-en keresztül nem is pislogott szerintem.

Megérkeztem a Keletibe, leszállok, nyújtom a lépteket, hogy minél hamarabb kiérjek a pályaudvarról, ám a szemem sarkából látom, hogy a srác a vonatról csak nem akar lemaradni, szabályosan üldözni kezdett! Egyszer csak hallom, hogy utánam ordít:

– „HÉÉÉÉÉÉÉ TEEEE!!!” – ordít felém. Na itt már mindenféle szörnyű gondolatok kezdtek el kavarogni a fejemben, vérfagyasztó befejezésekkel.

Aztán egyszer csak meglátom, hogy lobogtatja a pénztárcámat!!!!

„- Ezt otthagytad testvérem!”

– ÚRISTEN, MIVEL TARTOZOM?!!?!?!! – hálálkodok meglepetten…

– Küldd át azt a Drake számot, amit egyfolytában hallgattál…

Ott és akkor nagyon furcsán éreztem magam. Hálás és boldog voltam, és el is szégyelltem magam, hogy pusztán az arca és a kinézete miket gondoltam a srácról.

Ha ő nincs, most szegényebb lennék jó pár ezer forinttal, az irataimmal és egy életre szóló pozitív élménnyel.

Oszd meg, hiszen ezt minél többeknek el kell olvasnia! 

(Forrás: zoldnyul.blog.hu, a kiemelt kép illusztráció, forrása: MTI)

Olvasd el ezt a cikket is –>  Az agyonplasztikázott nő fölényesen dicsekedett a korával, ám egy bácsitól olyan leckét kapott, hogy azóta alig mer utcára lépni