Ez a történet is azt bizonyítja, hogy az embereket soha nem szabad alábecsülni: Egy idősebb gazdának volt egy szép tava a birtokán. A tó környékén kényelmes piknik asztalok voltak székekkel, mellette egy röplabda pálya és gyönyörű gyümölcsfák is voltak. A tavat úgy alakították ki, hogy kényelmesen lehetett benne úszni is.
Egyik este a gazda úgy döntött, lemegy a tóhoz és megnézi, mert már régen nem járt ott. Vitt magával egy nagy vödröt is, hogy majd hoz fel gyümölcsöt a házhoz. Mikor közelebb ért a tóhoz, nevetést és hangokat hallott. Látta, hogy egy csapat fiatal lány fürdik a tóban meztelenül.
Megköszörülte a torkát hogy a lányok észrevegyék, hogy ott van. Ők azonnal a tó távoli csücskébe úsztak.
“Addig nem jövünk ki, ameddig el nem megy.” – kiáltotta az egyik lány. A férfi ezt válaszolta: “Nem azért jöttem, hogy azt nézzem hogy szálltok ki a vízből és nem is azért, hogy rátok szóljak.
Felemelte a vödröt és azt válaszolta: “Azért jöttem, hogy megetessem a krokodilt”.
